f/36, 1/60, ISO200
Biztos feltűnt már, hogy mennyire szeretek utazni. Ez a kép a Nagykőrösön készült fotóim közül az egyik kedvencem. Ahogy a nap éppen lemenőben van, és a felhők mögül kibújnak a sugarai - földöntúli látvány. Persze ehhez az is kellett hogy elég magasan legyen a fotós. ;)
A fotó jobb alsó sarkában a híres Postapalota látható, annak gyönyörű díszítésével.
Az épületről a város honlapja a következőképpen írt 2009-ben:
" A nagykőrösi főtér sarkán álló impozáns épületet 1905-ben emelték Jeney Ernő tervei alapján. Az épület egyik ékessége volt a hatalmas kupola, amely 58 éve egy tűzvész áldozata lett, de a homlokzat is igen rozoga állapotban volt. A kőrösi önkormányzat régi terve, hogy rendbe hozzák a Postapalotát, csak befektető segítségével sikerült. A vállalkozó azzal a feltétellel vehette meg az épületet, hogy azt az eredeti állapot mintájára újítja fel. A befektető első lépésben a 18 méter magas, 12 méter átmérőjű és 15 tonnányi tetőelemet készíttetette el. A térség egyik legnagyobb kupoláját májusban emelték a helyére. A lakosok közül jónéhányan voltak, akik még emlékeztek az eredetire, sőt a kupola 1951-es leégésre is. Néhány évvel ezelőtt az épületet csodálatosan felújították, és immár régi fényében pompázik Nagykőrös központjában."
Gondoltad volna?
A település nevében az első "ő" betű hosszú, mivel a kőris fa nevéből származik. Semmi köze a Körös folyóhoz, amit sokan tévesen szintén hosszú "ő"-vel ejtenek és írnak, Nagykőrös közelében nem található semmilyen természetes víz.
A következő posztban azt is megtudhatod honnan készült ez a kép.
