Bazsarózsa, vagy más néven Pünkösdi rózsa. Ez a csodaszép virág nem csak a szemünket kápráztatja el, hanem gyógyulhatunk is általa. Kínában már i. e. 2000-ben is ismerték, több száz évvel ez előtt az egyik legszebb virágnak tartották, volt időszak, amikor az ország nemzeti virágaként tisztelték. A VIII. században került át Japánba egy szerzetes által, majd a XIV. századtól Franciaország felől Európában is elkezdett terjedni, mára már világszerte ismert növény.
Sokrétű gyógyhatásának több ezer éve tudatában vannak. Latin nevét (Paionia officinalis) is erről a tulajdonságáról kapta: a görög istenek orvosát Apollón Páionnak hívták, aki a piros bazsarózsával sokféle betegséget képes volt meggyógyítani.
A növény szirmait és gumós gyökerét egyaránt használják. Nem mindegy azonban melyik színű növény gyökerét és milyen mennyiségben szabad fogyasztani, mert túladagolása mérgezéses tüneteket okozhat. Sokféle betegségre gyógyír a szárított és leforrázott piros bazsarózsagyökér: idegrendszeri panaszok, epilepszia, máj- és vértisztítás, köszvény, fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, gyomor- és bélgörcs ellen, menstruációs panaszok, reumatikus bántalmak, sárgaság, vese- és hólyaghurut. Régebben a növény leveleiből és virágaiból főzetet készítettek, amelyet hányás, hasmenés, fejfájás és depresszió kezelésére alkalmaztak. Az antik világban a bazsarózsát – a gyökér porát és a virág szirmait – a kor közkedvelt szerelmi bájitalaiba is belekeverték. Külsőleg is alkalmazható szépítőszerként, illetve ekcéma és reuma esetén.
A bazsarózsához számos tavaszköszöntő népi hagyomány kapcsolódik, a hiedelem szerint azok, akik este a fürdővizükbe pünkösdi rózsa virágszirmait hintették, reggelre megszépültek.
