Gyönyörű gyöngyvirág gyöngyözik a kertben. 

Latin neve Convallaria majalis.

Mérgező növény!

Radnóti Miklós: Április

Egyik régi kedvenc képem, ami éppen aktuális. 

Tóth Árpád: A tavaszi sugár

A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén,
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltünt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott...

Csonka család eső utáni sétán. Szerencse, hogy mindkettőjüknek van külön háza. ;)

Hogy mi is ez? Elmagyarázom. A telefonom, amivel fotózom ugyan képes szép képeket készíteni, de a sötétség neki is az ellenfele. Nem egyszerű sötétben élvezhető fotót készíteni egy ilyen komolytalan masinával, ez meg is látszik a képeken. Én viszont megpróbáltam előnyömre kovácsolni a szemcsés fotót és ez lett belőle. Mintha a múlt századból került volna elő. Ha onnan jött volna, a hold biztos nem marad egy helyben az akkoriban jellemző hosszú záridő miatt. (Ezért morcosak az őseink a régi fotókon, mert egy helyben kellett mozdulatlanul maradniuk akár perceken keresztül is.)

Remélem másnak is a régmúlt képeit idézi ez a fotó. 

A víztükör mindig csodálatosan megkettőzi a látványt.

Szarvas, Kacsa-tó.  

Igen. Ez egy rakás tűzifa.

Mintha vízfestéket folyattak volna az égre. Pedig ez csak az egyik alföldi város keleti égboltja naplementekor. Mikor máskor. ;) Nem tudok, mit tenni, szeretem a naplementéket és nem kérek érte bocsánatot :)

Pont ott jártam, pont akkor. Egyébként az ember mindig pont ott van és mindig pont akkor ahol és amikor lennie kell. A kérdés az, hogy észre veszi e a környezetében történő és létező dolgokat, vagy megy tovább lehajtott fejjel.

Apropó: a szarvasi Bíróság épülete látható a képen naplementekor.  

Minták mintája. 

Ma történt. Nem kellett mást tennem, mint felnézni az égre. 

Ez az üvegablak a szegedi Dómban található, természetesen nem sikerült éles képet készítenem róla mobiltelefonnal. Ezért volt szükség egy kis effektre, illetve a háttér is lecserélésre került. Ezekkel a módosításokkal együtt is nagyon szépen kirajzolódnak a minták, amiket valószínűleg még fel fogok használni valahol. 

Ha lesz egyszer egy rendes masinám, azzal biztos hogy újra visszamegyek és addig nem nyugszom, amíg tűéles képet nem csinálok az ilyen csodákról mint ez az ablak. 

A sok-sok mezei virág és a naplementék közözz jöjjön most egy más téma. A szarvasi Bolza-kastély a Holt-Körös partján gyönyörű látványt nyújt a Budapest felől érkezőknek amint beérnek a városba a hídon. Amilyen gyönyörű messziről kivilágítva ez a kastély legalább annyira szörnyű állapotban van már évtizedek óta, látogatni sem lehet. Szégyennek tartom, hogy senki nem tett érte semmit az évek során. Van még egy pár ilyen gyönyörű és nagyon régi épület a városban, ami szintén megérdemelné hogy foglalkozzanak vele, mert hasonlóan elhanyagolt állapotban van. A képen mindenesetre ez nem látszik, csak a még éppen kék égbolt az éjszaka előtt.  

A szomorú helyektől is kaphatunk szépet, csak körül kell néznünk.

Csak egy pár ibolya napfürdőzik.

Gazok közt elbujdokolt pitypang a réten. 

Pitypang, avagy gyermekláncfű, más néven Taraxacum officinale. 

Eredeti neve: Százszorszép

Eredeti színe: fehér szirmok sárga középpel.

Kép készítése: 2005.

Gép: Olympus Camedia D-535

Utómunkálatok: 2017.

Télen a délután már esteszámba megy.