Kezdjük az elején.
Előzmények
Valamikor általános iskolás koromban, mikor állandóan a kiskori családi fotóinkat nézegettem, felsejlett bennem, hogy hát ezeket a képeket valamivel meg kellett hogy csinálják, ergo, valahol van otthon egy fotómasina. Meg is találtam. Egy klasszik, igazi filmmel működő kis fekete csoda volt, amin még kézzel kellet a következő kockára pörgetni kattintás után. Volt vakuja is meg minden. Fotózgattam mindenfélét vele, majd amikor előhívattam sajnos mindig csalódnom kellett, mert sosem az lett az eredmény, amit én a kis lukba nézve láttam mikor kattintottam. Akkoriban havi rendszerességgel jártam a helyi fotós boltba és hívattam elő a filmeket, amikért cserébe még kaptam egy ingyen fotóalbumot is minden alkalommal. Ezekből a művekből sajnos egy sem sikerült olyan jól, hogy érdemes lenne bemutatásra. Bár lehet pár darabot majd keresek. A fekete kis masina viszont nem bírta sokáig, hamar elromlott, majd javítás után ismét hamar tönkrement, úgyhogy végérvényesen egy fiók mélyén landolt.
Múlt
Valamikor a középiskola kezdete után, 17 évesen kaptam életem első "igazi" fényképezőjét a születésnapomra a családtól. Emlékszem, el sem hittem, hogy én ilyen drága és értékes dolgot egyáltalán megérdemlek. Nem sok mindennek örültem életemben annyira, mint ennek a gépnek. A kis Olympus Camedia D-535 egy kicsi, kompakt kamera volt, digitális kijelzővel. 3,2 megapixel volt a max felbontása, 3x-os optikai zoommal. Voltak rajta mindenféle funkciók, viszont automata volt rajta minden. A makro funkciót sokszor használtam, trükközni kellett vele, mert az autofókusz nem mindig úgy működött, ahogy azt szerettem volna. Ahogy megkaptam, rögtön kimentem a kertbe és mindenféle leveleket, meg virágokat, meg a napot kezdtem el fotózgatni vele. Élveztem, hogy látom a végeredményt a képernyőn. Egy 250 Mb-os memóriakártya volt hozzá, amire nem fért száz-kétszáznál több kép, úgyhogy gyakran kellett üríteni. Mindenhová vittem magammal, ahová csak mentem. Mikor elindultam valahová ez volt az ellenőrző sorrend: kulcs, pénztárca, telefon, fényképezőgép. :D
Rengeteg mindent átéltünk együtt 10 év alatt. Eddig bírta. Megevett 2-3 garnitúra tölthető elemet, és két elemtöltőt, mire 2015-ben beadta a kulcsot szegény. Nem dobtam ki, nem is fogom, a fotós polcomon néz vissza rám, hogy emlékeztessen a múltamra. :)
Jelen
2016-ban, sok hónapnyi gyűjtögetés után megvettem a mostani okostelefonomat, egy Asus Zenfone 2 laser típusú masinát. Azért ezt néztem ki, mert a kamerája tudása és a rá szánt összeg aránya ennek volt a legjobb. Rendes fotómasinára nem volt keret, a régi kis Nokia bunkofonomat meg már úgyis le kellett cserélnem, hát összekötöttem a kettőt. Internetről rendeltem a telefont. Az első példány amit küldtek nem működött rendesen, ezért visszaküldtem és nagy könyörgések árán két hét után kaptam egy másikat helyette. Ezzel már nem volt gond. Viszont egy évet sem bírt ki a telefon, ugyanis pontosan december 31-én megadta magát. Minden figyelmeztető előjel nélkül meghalt. Konkrétan nem kapcsolt be. Nem szoftveres hibája volt, mert nem tudták újratelepíteni, így kénytelen voltam visszaküldeni garanciális javításra oda, ahonnan rendeltem. 3 hétig tartott és 4 telefonomba került, hogy végre visszaküldjék megjavítva. De most itt van és működik szépen (egy okostelefonhoz képest).
A kameráján nagyon sok funkció van, van amit még nem próbáltam. Van manuális beállítás rajta, de nem minden működik megfelelően itt sem, viszont jóval több lehetőségem van az egyéni beállításokra: színhőmérséklet, fényerő, ISO, zársebesség, fókusz, fókusztávolság. A makró képekhez távolabb kell tartani a masinát, mint az előző gépnél, de utólagos körbevágással megoldható. Van rajta nagyon nagy felbontású funkció, ami kb 50 megapixeles képeket jelent. A videó képes full HD-ban rögzíteni, van rajta lassító és gyorsító felvétel. A fényképező átlag felbontása 4:3-ban 13 M (4096x3072), 16:9-ben pedig 10M (4096x2304).
Ezekkel a paraméterekkel egész jó képeket lehet készíteni, de még így is szükség van némi utómunkára Photshoppal, hogy az az eredmény nézzen vissza rám a képernyőről, amit akkor láttam, amikor kattintottam.
Készítettem a telefonommal videófelvételeket is, amelyekből összeállítottam nemrég egy relax videót, ha érdekel IDE kattintva megnézheted.
Azóta beszereztem egy tükörreflexes kezdő gépet, részletesen ITT írok róla.
Köszönöm a figyelmet, Lilla voltam.
Ha érdekelnek a részletek a blogom indításával kapcsolatban az előző bemutatkozó posztomat ajánlom a figyelmedbe, amelyet IDE kattintva érhetsz el. Ha viszont a mintafotózás rejtelmeibe szeretnéd beleásni magad a következő cikket ajánlom ITT.
