Lassan egy éve, hogy blogolok. Azzal a céllal hoztam létre az oldalt, hogy valamilyen felületen bemutathassam a jól sikerült fotóimat. Azóta a blog bővült egy hozzá tartozó facebook oldallal is, illetve a céljaim is bővültek. Ma a tillalohtphoto.blog.hu a képeim publikálásán kívül egyrészt a fotós tudásom folyamatos fejlesztésének dokumentációja lett, ami azt jelenti, hogy nem csak a legjobb képek kerülnek ki olykor, hanem olyanok is, amelyeken látom, hogy valami nem stimmel. Hiszen minden tanulási folyamatban benne foglaltatik egy-egy hiba, amely által tovább fejlődhetünk. Ahhoz, hogy fejlődjek, sokat kell utána olvasnom illetve másoktól tanulnom, vagy véleményt kérnem, mindezt azért, hogy legközelebb jobban sikerüljön a kép (Ezekről egy másik posztban írok majd). Másrészt a blogon egyre több szöveges tartalom is megjelenik, amelyet több okból is szükségesnek tartok.
Egy jó fotó önmagáért beszél – szokták mondani. Ezzel teljes mértékben egyet értek, sőt, úgy gondolom, hogy olykor helyén való, hogy egy (legtöbbek vagy a szakma által) tökéletesnek ítélt fotográfiának nem ad címet maga az alkotó, mivel a kép magáért beszél. Bárcsak én is itt tartanék. Bízom benne, hogy egyszer eljön ez az idő, de valószínűleg akkor is lenne valamilyen gondolatom Nekem, mint a kép készítőjének az adott fotóról. Akár csak annyi, hogy milyen körülmények között készült a kép, vagy hogyan alakítottam át, esetleg a tartalmáról pár szó. Egy vers, egy dal, egy téma, vagy egy film, vagy akármi más, ami eszembe jut róla – szeretek ilyen tartalmakat megosztani a fotóval együtt. Miért? Mert nem csak a kép létezik, hanem Én is, és aki a kettőt együtt látja, tisztább képet kaphat a fotó és fotósa viszonyáról. Kicsit olyan ez, mintha adnék egy darabot magamból a képem mellé. Nameg azért is, mert a fotózás egy rétegműfaj. Sajnos nem egy olyan közkedvelt téma, amely a lakosság egészének értéket jelentene, keveseknek tud örömet szerezni és pluszt adni csupán az, hogy ránéznek egy díjnyertes vagy profinak tekinthető fényképre. Mivel az én képeim (egyenlőre) csak közelíteni próbálnak az előbb említett minőségi kategóriákhoz, így több esélyem van a közönségem növelésére, ha a fotó mellé szöveges tartalmat is adok. Mert ugye célom az is - ha már fent vagyok az 'internetszupersztrádán’ – hogy megtaláljam és növeljem a közönségemet, akik örömüket lelik az én munkásságomban és segíthetik a további fejlődésemet. Ezek vagytok Ti, kedves olvasóim és követőim. Köszönöm, hogy itt vagytok, legyetek minél többen. :)
A blogom új mottója mostantól:
Fotó & Téma - Ha a kép mögötti gondolat is érdekel.
